2014. november 16., vasárnap

Jennifer L. Armentrout - Opál (Luxen#3)

Könyvmolyképző, 2014
452 oldal
Besorolás: romantikus, fantasy, ifjúsági 
Sorozat: Luxen 3.
Eredeti mű: Opal
Függővég: Igen


Senki sem érhet fel Daemon Blackhez.
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt.
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat.
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.
 
Ahogy az előttem lévő blogolók is írták/mondták ez egy szívet rabul ejtő, majd a végén kitépő könyv. Nem is tudom,hogy hogyan találtam rá erre a könyvre... *gondolj, gondolj* Na sok fejtörés után rá is jöttem. Egyszer mikor a könyvesboltba jártam nézegettem a kirakatot és szemben találtam magam egy álompasival. Ezek után elolvastam a fülszöveget és nekem ezt a könyvet meg kellett vennem. ( Nem is bántam meg ) Olyan szerelem az első látásra volt. Arra is emlékszem, hogy valószínűleg ez volt az első ilyen fantasy típusú könyvem, de nem bántam meg az elolvasását. 
A sorozatnak szerintem ez a kötete inkább Daemon és Katy kapcsolatáról szólt. De azért ebben a részben is voltak izgalmas részek és ármánykodások. Számomra voltak meglepő és nem meglepő dolgok. ( Aki olvasta annak csak annyit mondanék, hogy BLAKE ). A szereplőink ebben a kötetben óriásit változnak szerintem. Katy sokkal magabiztosabb lett nem olyan tutyi-mutyi, mint az első részben amikor Daemonnal találkozott először. De itt van Daemon Black. Szerintem büszkén kijelenthetném, hogy Ő volt az aki legeslegnagyobb változáson ment át. Az 1. részben egy szép arcú, fantasztikus testű és rémes modorú ( "A helyes fiúk szentháromsága" ) pasit ismerünk meg, majd szépen megváltozott a köteteken át és kaptunk egy még mindig helyes, de már érzelmesebb és érettebb gondolkodású Daemont. De akiben a legnagyobbat csalódtam az (sajnos) Dee volt. Az előző részekben egy életvidám, kedves és szerethető lányt ismertünk meg, de ahogy elvesztette a szerelmét megváltozott a negatív irányba. Oké, megtudom őt érteni,de az, hogy szinte végig Katyt okolta azt azért erős túlzásnak tartom. Blake... Róla még csak annyit mondanék, hogy az előző részben sem szerettem, de most kifejezetten gyűlölöm. ÁRULÓ!
A történetről még annyit, hogy a vége az kicsinált. Nem szégyellem bevallani, de megkönnyeztem. Mikor az utolsó mondatot olvastam akkor szakadt el a cérna. Csapkodtam magam körül az ágyneműt, mindenkit utáltam, főleg az írónőt. Hogy lehetett ezt így befejezni?! Magamban már terveket szövögettem, hogy most mivel zsaroljam meg a kiadót, hogy hamarabb kiadja a 4. részt. De hamar elvetettem ezt az ötletet és úgy döntöttem, hogy mégis csak várok.

Kedvcsináló idézetek:

"Amikor Daemon megcsókolt, mindig úgy éreztem a lelkemet keresi."
 
"– Nem hordok bőrnadrágot – jelentette ki, és beleharapott az egyik foghagymás-vajas finomságba.
Elég nagy kár, gondoltam.
– Jó, de akkor is. A kinézeted megvan hozzá.
– Ismerd be, hogy csak a testemért szeretsz! – forgatta a szemét.
– Hát, igen…
Daemon pillái felemelkedtek, és alatta a szemei úgy ragyogtak, akár a drágakő.
– Most úgy érzem magam, mint egy cukorfalatka."
 
" Egyik sem élheti túl, ha a másik meghal."
 
 "– Te soha nem fogod be a szádat?
– Csak ha alszom – vágta rá Blake.
– És ha halott vagy – vágott vissza Daemon. – Akkor is elhallgatsz, ha meghaltál."
 
"– Hiányoztál – ismertem be. 
– Tudom. Nem élhetsz nélkülem. 
– Ezt azért nem mondanám. 
– Ismerd be. 
– Na tessék, az egód már megint az útban áll – cukkoltam. 
Daemon most a nyakamat csókolgatta, az állam alatt. 
– Mihez? 
– A tökéletes hangulathoz. 
Daemon horkantott. 
– Csak szólok, hogy ami az útban áll… 
– Ne tetézd – intettem le, bár beleborzongtam, amikor a kulcscsontom tövében lévő mélyedéshez ért az ajka. Ebben semmi rossz nem volt."
 
"– Jól vagy?
Úgy éreztem, minden csontom zselévé vált, de jóleső zselévé.
– Tökéletesen. – Azzal beleásítottam az arcába. Javíthatatlanul romantikus volt."
 
"Az öklöm meg szeretne a pofádba szaladgálni!"
 
"Hagyd, hogy a belső sztriptíztáncosnős előjöjjön játszani."
 
* SPOILER *
 "-Szeretlek,Katy. Mindig szerettelek.Mindig szeretni foglak-mondta rekedten.-Visszajövök érted.Vissza..
(..)
-Szeretlek..-feleltem,de Daemon…Daemon már nem volt sehol."
* SPOILER VÉGE *

Borító: az összes közül az eddigi legjobb.
Kedvenc karakter: Daemon & Katy.
Mélypont: Blake árulása és a könyv vége.
Kedvenc jelenet: felsoroljam mind?! Túl hosszú lenne.
Összességében: PER-FECT.
Értékelés:  5/5***